2012. augusztus 24., péntek
Emlékezés
2012. augusztus 14., kedd
Nyári hangulat
Felvágom a reggelt sa porcelánra ejtem,
Egy szelet neked, s nekem.
Morzsáit a kertben könnyen, elevenen
a nyár hangja röppenti szét.
Kis teát kortyolva
a napfényt elmajszolva
szemem a tájon pihen.
Frissen ébredezve áfonyám
és mézem citromos kelyhembe
cseppentem el.
Tésztafoszlányokkal elkevert
illatok napfényt csavarnak
reggeli kétszersültemre.
Minden szelet élmény,
s mozdulatlan karéj
tányéromon egy eltűnt
reggelemen mereng.
2012. augusztus 13., hétfő
A dolgok értéke

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék: megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre.
2012. augusztus 11., szombat
Augusztusi hullócsillagok

„Egyszer egy filozófus azt kérdezte tőlem: “azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? Vajon a csillagok visszanéznek ránk?”- hangzik a költői kérdés a Csillagpor című film bevezetőjében. A felhőtlen nyári éjszakákon felbukkanó hullócsillagot mindenki csodálattal figyeli: amint szikrázva végigszánt a horizonton, megszűnik körülöttünk a világ, sétáljunk bár magányosan, barátokkal, vagy andalogjunk szerelmünkkel kézenfogva, egyszerre szakad fel belőlünk a kiáltás a szemet kápráztató jelenség láttán: „Kívánjunk valamit..!”
Augusztus 12 -én lesz látható a legtöbb hullócsillag. A Perseida meteorraj a törmelékfelhő Földdel való találkozásakor jelentkezik, amikor az apró porszemek bolygónk légkörébe csapódnak. A fogyó Hold némileg akadályozza a megfigyeléseket, azonban mindenképpen érdemes az előző, illetve következő 1-2 éjszakán is kémlelni az eget, hiszen a raj akár 100 meteort is adhat óránként, illetve szinte egész augusztusban jó esély van Perseida-meteorok megfigyelésére.
Álom és valóság
A hullócsillag csodája csupán néhány pillanatig tart, ragyogása mégis az égboltra szegezi az emberi tekinteteket. Kislányként mindig félelemmel vegyes izgalommal néztem fel az augusztusi, sötét égboltra nagyszüleim falusi udvarán, és sosem mertem egyedül maradni a csillagokkal teleszórt végtelen tetővel a fejem fölött, mert tartottam a váratlanul fejemre potyogó csillagoktól. Akkoriban még nem sejtettem, hogy a fejem fölött cikázó, mesebelinek tűnő pöttyök valójában a világűrből érkező törmelékek, melyek a föld légkörébe érve egyszerűen elégnek.
Nehezen tudtam volna e földöntúli tüneményt egyszerű űrbéli szeméttel azonosítani, inkább tündérnek vagy égi jelnek képzeltem, mely feljogosít legmerészebb álmaim beteljesítésére, ha láttán kívánok valamit. Nem mintha így felnőttként kevésbé hinnék a kívánság-mítoszban, mégis gyarapodtak csillagászati ismereteim: már tudom, hogy az űrtörmelék neve meteor, a „csapatot” pedig, melynek kíséretében augusztus közepén évről évre a Föld közelébe érkezik, Perseidáknak hívják.
Hiedelmek, babonák
Hullócsillag röptét elkapni mindig szívdobogtató pillanat, egy csöppet mintha kiszakadnánk e világi létünkből: amint fénye végigszánt a horizonton, megérint a végtelenség érzése, hogy létezik valami nálunk sokkal hatalmasabb Erő, ami távolról idevarázsolja azt a futó lidércfényt.
Ebben hittek őseink is, amikor először kutatták az ég titkait, és figyeltek fel az ég eme rejtélyes vándoraira. Akárcsak a gyerekek, ők is földöntúli erőket tulajdonítottak a hullócsillagoknak, általában a túlvilággal hozták kapcsolatba őket. A török-iszlám hiedelemvilágban a hullócsillag minden esetben 40 napon belül bekövetkező halálesetre utal. Ám hogy még izgalmasabb legyen a jövendölés, nem volt mindegy náluk a hullócsillag erőssége sem: míg a nagyobb fény szerencsés, jószívű ember, addig a gyenge, pislákoló fény gyenge akaratú személy halálát jósolja. Hullócsillag jelezheti nagy reménységű ember vagy világrengető esemény bekövetkeztét is, ahogy a keresztény kultúrkörben Krisztus születésének karácsonyi jelképe is hullócsillag. A születés-halál motívuma ugyanúgy megtalálható a pogány mítoszokban is, ahol az emberek sorsáért felelős párka, Werpeja, minden ember életének fonalát egy csillaghoz köti, mely zsineg, ha elszakad, az ember halálával magával rántja csillagát is, ezt látjuk mi égi színpadon. A magyar népi hagyományban nemcsak halálesetet jósol a csillaghullás, hanem fiatal lányok ártatlanságának elvesztését, ahogy ezt érzékletesen Arany János is megírta Tengerihántás című balladájában:
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek
Soha mennyi csillag hull ma..!
Öröm és bánat
Skandináv hitregék tréfásan az isteni rend elől megszökő, égen kóborló csillagocskának tartják a hullócsillagot, és ez szolgálhatott alapul későbbi emberi alakot öltő hullócsillag-történeteknek. Egyik nagy sikerű alkotás Matthew Vaughn már fentebb említett Csillagpor című filmje, melyben Claire Danes alakítja az ezüstruhás, égből pottyant csillaglányt, aki belekóstol az emberi élet örömébe-bánatába.
Valahogy így képzeltem én is réges-rég a hullócsillagot, amikor a verandalépcsőn ültem kitekert nyakkal, és lajstromba vettem a kívánságaimat még az égi tünemény megpillantása előtt. Ugyanis a közismert babona szerint, ha hullócsillagot látunk, gyorsan kívánni kell valamit, de kívánságunk titkát a beteljesedésig meg kell őrizni. A legjobb, ha egy csillagfényű, augusztusi este erejéig elfeledkezünk a napi gondokról, és a nagyváros zaját hátrahagyva kifekszünk a szabadba csillaglesre. Nincs pihentetőbb, mint néhány órára elmerülni álmainkban és átgondolni mindazt, amit igazán szeretnénk. A Csillagpor főhőse, Tristan útra kel, hogy elhozza szerelmének a hullócsillagot. Nekünk talán nem is kell idáig menni: elég, ha tudjuk, mit kívánjunk, ha a csillag elcikázik a szemünk előtt. Nemcsak a fénye repít távoli, ismeretlen világokba, de szívünk vágyát is közelebb hozhatja.
2012. július 31., kedd

A formátlan, a véghetetlen.
Belepusztulok, míg mondatomat
a végtelenből elrekesztem.
Homokkal egy vödörnyi óceánt
kerítek el a semmi ellen.
Ez a viszonylagos öröklét
ép ésszel elviselhetetlen.
2012. július 16., hétfő
CARPE DIEM !

S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
2012. június 12., kedd
Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül "bevált" a magyarság körében. Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön.Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló. A feng shuit hirdető kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színük a zöld, állatuk a sárkány. A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelöli, a ló pedig a dél állata. Amennyiben tehát egy magyar térben a fehér színt a nyugati oldal erejének megerősítésére akarja használni valaki, azzal káoszt okoz, mert nálunk évezredek óta a fehér keleti erőt jelöl. Nem beszélve a sárkányról, mely negatív alakja a magyar népmeséknek.
Az égtájaknak minden népnél fontos szerepük, jelentőségük van.
A magyar elnevezések sok mindent elárulnak:
KELET - az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Keletkezik igénk szintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja.
DÉL - az éltető energia, feltöltő erő
NYUGAT - a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad.
ÉSZAK - az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos.
A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt,amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak.
A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája. A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.
Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor "Napba öltözik".) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre.
2012. február 27., hétfő

2012. február 12., vasárnap
Megtörtént dolgokat semmi esetre sem lehet letagadni. Ezeket ki lehet nyomozni, kínzással ki lehet csikarni az emberből. De ha a cél nem az életben maradás, hanem hogy ember maradj, végül is mit számít az ilyesmi? Az érzéseidet nem változtathatják meg. Hiszen magad sem tudod megváltoztatni őket, még ha akarnád is. A legapróbb részletekig felfedhetnek mindent, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése még önmagad számára is rejtély, bevehetetlen.
2011. szeptember 16., péntek
2011. szeptember 8., csütörtök
s én megkerültem érte a világot
…………………………….
…………………………….
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erõ, lábraállni, bennem.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hûség van jelen
az üres ûrben tántorgó világon.
2011. július 22., péntek
Szólt az ember
Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.
S gyökere lett a föld, dereka a magasság,
Lombja az ég
És körtét ettek a bogarak,
A madarak, az éhes csillagok.
Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.
És csörömpölő acélműhelyekben
Tűzre dobta a nagy hegyeket,
Hogy a halállal és az új időkkel
Száguldják meg a versenyt dübörögve
Szédítő, karcsú expresszvonatok.
Szólt az ember, szólt, megállt és elment
S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.
2011. július 13., szerda
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.
2011. július 11., hétfő
Amikor nyulak futnak a mezőn
És én egy megkeményedett
Medvebőr a heverőn
Minden álmom koromból van
Nagyot dobban a szivem
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen
Te vagy a zászló
Amibe belekapaszkodik a szél
És én egy lukas léggömb
A sztratoszféra peremén
Bekötött szemmel kergetőzünk
S hiszünk abban amiben
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen
Lukat üt a golyó
Halad egyenesen a szívre gyúrva
Mint a te szemed Cupido
Küldönceként eszi magát a húsba
Te vagy az a receptor
Amin az álmok zuhannak át
És én egy megkent rendőr
Aki védni kész az igazát
Profilból már ismerős vagy
De szemből szinte idegen
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen
2011. július 4., hétfő
2011. június 30., csütörtök
– tudnak röpülni
Az ördög nem fekete
– annál sokkal sötétebb
A menny nem fönt a pokol nem lent
nem hely inkább állapot
Jézus nem fotogén és nem fecserészik
– Ő nem a tévékettő sztárja
Krisztus nem csak meghalt értünk
– elő is élt nekünk valamit
Isten nem ősz és nem lakozik
– Ő van, tér s idő felett
Az ember többé nincs gyámság alatt
– az útért és az irányért maga felel
A halál akár a mag halála nem pusztán rothadás
– hanem az új hajtás feltétele
2011. június 27., hétfő
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
2011. június 23., csütörtök
2011. június 14., kedd
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztatja az életét és mert biztos benne, meg is változik.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül. Ilyenkor hallja a megjegyzéseket: - Milyen ártatlan!
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz."

























