Csörög a fagyos föld

Csörög a fagyos föld, hideg van,
hópihe fészkel a hajadban,
gyűlnek a varjak az egekben,
gyűlnek a gondok a szivedben.

Hópihe fészkel a hajadban,
járod a világot magadban,
ó, mitől annyira remegtél,
itt a csirátalan, örök tél.

Járod a világot magadban,
melegednél régi zugokban,
angyalokat várnál, karácsonyt,
karácsonyi Jézuska-jászolt.

Melegednél régi zugokban -
talpad alá jég nő s beroppan,
szemeden gyönge jég virágzik,
sehogyan sem érsz el hazáig.

Saltwater- by Julian Lennon Visual Interpretation

Minden napra egy idézet az adventi a várakozás idejére

December 8-a advent hetedik napja

„Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak.”

Rakovszky Zsuzsa

 

December 9-e advent második vasárnapja

Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

December 10- advent kilencedik napja

„Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.”  

Paulo Coelho

 

December 11-e advent tizedik napja

„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,

hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

József Attila

December 12-e advent tizenegyedik napja

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.”  

Stephen King

December 13-a advent tizenkettedik napja - Luca napja

Luca, luca, kity-koty, sok csibe, lúd keljen,

Aludttejes köcsög száradjon a kerten,

Vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kity-koty.

(népi mondóka) 

December 14-e advent tizenharmadik napja 

„Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán.” 

Simon András

 

December 15-e advent tizennegyedik napja

„Család nélkül a karácsony nagyon szomorú, a karácsony nem az igazi család nélkül. Magányosan töltöm el a Szentestét, és azon töprengek, hogy az a sok család Európában és a keresztény világban valóban ünnepli-e, amiről ez az est szól.” 

Tolnay Klári

December 16-a advent harmadik vasárnapja

Jékely Zoltán : Angyalfia (részlet

Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán,
valami mégis itt lüktet közöttünk
s fájó örömmel ostromol meg újra:
a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.

December 17-e advent tizenhatodik napja

„Ó bárcsak egész évben tartana a karácsony (bár így volna), s bárcsak az előítéletek s szenvedélyek, melyek jobbik énünket eltorzítják, sosem élednének fel az emberekben, akiknek mindezektől épp hogy menteseknek kellene lenniök!”  

Charles Dickens

 

December 18-a advent tizenhetedik napja

„Hozzál, kérlek, nekem egy szép karácsonyfát és apró kis vacakokat játszani, és mivel már mégis öregebb és így okosabb is vagyok a többi gyermekeknél, ne haragudj, ha mindjárt megmondom, hogy az egész dolgot hogyan szeretném én. (Neked már, ha költségbe vered magad és hozol, úgyis mindegy, nem igaz?)” 

Nagy Lajos

 

December 19-e advent tizennyolcadik napja

„Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.” 

Kontra Ferenc

December 20-a advent tizenkilencedik napja

„Így készültünk a szent hadjáratra, a karácsonyi kántálásra, s vártuk a napot és tele lélekkel az estét, amikor aranyfénnyel felragyog a betlehemi csillag. S végre a föld örömet kiáltott az égre, és az ég örömet kiáltott a földre.”  

Tamási Áron

 

December 21-e advent huszadik napja

„A már egyszer megélt karácsony tudata az ünnep naptári időpontja előtt a remény tornácában és az ígéret útravalójával megmásít, megszelídít bennünket.”  

 Rába György

 December 22-e advent huszonegyedik napja

„Az ajándékot mindenki a saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja.”  

Carlos Ruiz Zafón

December 23-a advent negyedik vasárnapja

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...   

Hitünk titkai

Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

 

Decemberi népszokások

A latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: decem=„tíz”.
Más néven télelőnek, álomhavának, szentkarácsony havának is hívják.
Talán ez az összes hónap közül a legeseményteljesebb, rengeteg ünnepet, népszokást tartogat számunkra ez a hónap. Ennek a cikknek az elolvasásával bővebben megismerkedhetünk velük. 

Decemberi népszokások Jeles napok:

Advent:

 
Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület 4 hetes időszaka.
Szent András napját követő vasárnappal kezdődik. Eredete az V.-VI. századra nyúlik vissza.
Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitása is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, hajnali misékre jártak.

 
Adventi hiedelmek, babonák:

 
- az eladósorban lévő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből 3 darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikában hordott, hogy a farsangkor sok kísérője legyen,

- az Alföldön a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet „édesgessenek” maguknak,

- Erdélyben a hajnali mise alatt az ajtókat, ablakokat zárva kellett tartani, mert a boszorkányok ilyenkor állati alakot öltenek, s mindenhova megpróbálnak bejutni és rontást okozni.

  December 4. - Borbála napja:

Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért mártírhalált (lefejezték) halt. A bányászok, tüzérek, várak védőszentje. Régen a hajadonok is pártfogójuknak tekintették, mert ha az e napon vízbe tett cseresznyeág karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett.
Tiltott dolog volt e napon a fonás, a varrás, a söprés. A női vendég nem hozott szerencsét a házra. A boszorkányok a hagyomány szerint ezen a napon szerezték meg a rontáshoz szükséges ruhadarabokat, így tilos volt a ruhát kint hagyni. Ajándékozni és bármit kölcsönadni is tiltott volt, mert az elvinné a szerencsét a háztól. 

 December 6. - Szent Miklós napja:

Szent Miklós püspök emléknapja, aki a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. Segítette a nincsteleneket, a szegényeket, egy legenda szerint a nyitott ablakon át aranyakat dobott be három hajadonnak, akik ennek köszönhetően tisztességesen férjhez mentek.
Innen ered a mai napig a szokás, hogy a gyerekek kiteszik a megtisztított cipőjüket az ablakba, s várják a Mikulás bácsit (a Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, amely a XIX. században került át a köznyelvbe), aki piros ruhába öltözve, fején süveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot és megajándékozza a „jó gyerekeket”.
Az időjárással kapcsolatos hiedelmek szerint ilyenkor már havazik, mire azt mondják: Miklós megrázta a szakállát, melyből a karácsonyi időjárásra következtettek.

  December 13. - Luca napja:

Szent Luca mártírhalált halt a hitéért. A néphit szerint a szembetegségben szenvedők, a varrónők és a bűnbánó utcanők védőszentje.
Az év legrövidebb napja: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.”
Egyben a téli napforduló kezdőnapja.
Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.
E napon kezdték el faragni a Luca székét 9 féle fából: kökény, boróka, jávor, körte, akác, jegenyefenyő, rózsa, som, cser, amelyet karácsonyig be kellett fejezni, úgy, hogy minden nap csupán 1-1 műveletet lehetett rajta elvégezni. Karácsony este elvitték az éjféli misére, készítője ráállva megláthatta, kik a falu boszorkányai.
Sok helyütt sütöttek e napon (sokfelé még ma is) lucapogácsát, amibe tollat, pénzt rejtettek el.
A hajadonok gombócokat főztek, minden gombócba beletettek egy férfinevet, s amelyik elsőnek jött a víz tetejére, az lett az illető férjének neve.
A gazdasszonyok egy marék búzát kis tányérokra tettek, locsolták, és a búza karácsonyesti állapotából következtettek a jövő évi termésre.

  December 21. - Tamás napja:

Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja.
Ő volt az a tanítvány, aki az evangélium szerint kételkedett Jézus feltámadásában, ezért hitetlen Tamásként vonult be a vallásos történelembe, viselkedése pedig „tamáskodásként” a köznyelvbe.
Tamás napjához rengeteg hiedelem fűződik, főleg disznóvágással kapcsolatosak.
- A Tamás napon vágott sertés háj, a "Tamásháj" nem avasodik meg, gyógyításra alkalmas. Főleg kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták.
- Egyes vidékeken ezt a hájat egy illatos kerti növény összetört leveleivel keverték össze, mivel ennek a növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Máshol tömjénnel, szentelt vízzel, vagy hagymával vegyítve használták.
Időjárásjósló nap is ez:
- Ha 21-e reggelére frissen esett hó borította a tájat, a hiedelem szerint békés, boldog karácsony ígérkezett.
- Ha az e napon megölt disznók mája nagy lett, akkor a régi öregek azt mondták, hogy csikorgós lesz a karácsony.

  December 24. - Karácsony vigíliája,
Ádám és Éva napja:

Böjtnap, az adventi időszak utolsó napja, de egyben a karácsony kezdete. Dolog tiltónapnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt engedélyezett. A férfiak ellátták az állatokat, a ház körül rendet raktak, a nők a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, ennek mágikus erőt tulajdonítottak, ezt használták a következő évben a gabona vetésénél, valamint ezzel takarták le a beteget.
Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, első fogásként általában fokhagymát ettek, melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendő évben sem felejtkeznek el egymásról. Népszerű volt még a babból, lencséből, mákból készült étel, amelyet a gazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, amelyet annyi gerezdre vágtak ahányan ültek az asztalnál. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, amit rontás ellen, orvosságként használtak.
Szentestén szokás volt még a kántálás, amikor is a gyerekek csapatostul járták a falut, köszöntőket mondtak, énekeltek, amiért almát, diót, esetleg pénzt kaptak. A pásztorok vesszőkkel jártak köszönteni, s az elmondott jókívánságok után a gazdasszony kihúzott egy vesszőt a csomóból s azzal megvesszőzte a pásztorokat s ajándékot adott nekik.
Ez a szokás a termékenységvarázslás része volt. Ezután az est további részét kártyázással töltötték, míg nem mentek el az éjféli misére, ahova magukkal vitték a Luca székét, hogy arra állva meglássák, kik a boszorkányok.
Ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát is, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok.

  December 25. - Karácsony napja:

E nap a téli napforduló ideje. Dologtiltó nap volt.
Időjósló hagyomány is fűződik ehhez a naphoz.
Pl. Bácskában, Bánátban úgy tartották, ha ez a nap:
- ha hétfőre esik, akkor ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, valamint dögvész, és állatpusztulás
- ha keddre esik, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, sok gyümölcs és szőlő várható
- ha szerdára, akkor kemény zúzmarás tél, kemény tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona lesz
- ha csütörtökre vagy péntekre, akkor kellemetlen tél és forró nyár lesz, de hullani fognak az állatok
- ha szombatra, akkor jó tél, szeles tavasz és nagy drágaság lesz
- ha vasárnapra esik, akkor jó tél, szeles nyár, se meleg, se hideg tavasz, de bő termés és nagy állatszaporulat várható

  December 26.
  Karácsony másodnapja, István napja:

Általában karácsony másnapján, 26-án kerül rá sor, és újévig járnak a regösök. Ilyenkor a legények vagy a felnőtt férfiak házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.
A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb többszereplős pásztorjátéka. Betlehemezni általában karácsony délutánján indulnak a fiatalok, s késő estig sorba járják a falut. Azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés.
Manapság kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik, az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal játszott változat. Mindkettőt azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József) és kellékekkel (egy fából, papírból készült jászol, egy kis templom, a 3 királyokat vezető csillag.) játsszák.

  December 27. - János napja:

Szent János evangélista ünnepnapja. E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették. De ezen a napon bort is szenteltek, minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, majd ebből a szentelt borból minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon.

  December 28. - Aprószentek napja:

Aprószentek napján a bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek. Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja is volt. A kisgyerekek bábukat kaptak. E napon tartották az aprószentek-napi vesszőzést, Magyarországon ma már csak a Kisalföldön tartják meg.

  December 31. - Szilveszter:

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. Az év búcsúztatásának vidám éjszakája. Számos praktikával igyekeztek jövőt jósolni. Sokan készítettek szerencse pogácsát, melybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálja az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe egy pici sót szórt, amelyikben elolvadt a só reggelre, az a hónap csapadékosnak számított, ha viszont megmaradt a hagymalevélben a só, akkor az száraz hónapnak ígérkezett.
Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült került az asztalra, tilos volt azonban a csirke, a pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok elkaparják a szerencsét. Helyette inkább lencsét ettek, hogy sok pénzük legyen az új évben.
A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

Forrás: http://www.hoxa.hu

A várakozás szentsége

 

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zcneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.

A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. 

Forrás: Új Ember, 1975. december 14.

Tablettába zárt napfény

Két-három évvel is nőhetne az átlagos élettartamunk, ha elegendő D-vitamin lenne a szervezetünkben. Mi, magyarok – különösen a városi emberek – még nyáron is D-vitamin-hiánnyal küzdünk: a lakosság 80%-ának szervezetében van belőle a szükségesnél jóval kevesebb. Miért kell erre különösen figyelni?

Dr. Anu Prabhala, a New York- i Állami Egyetem kutatója öt olyan pácienst kezelt, akik gyengeség és kimerültség miatt kerekesszékbe kényszerültek. A vizsgálatok során kiderült, hogy valamennyien súlyos D-vitamin-hiányban szenvedtek. A betegeket heti 50 000NE D-vitaminnal kezelték, és hat héten belül mind az öten visszanyerték mozgásképességüket.

Egy, az Egyenlítő környékén nevelkedő tízéves kislány feleakkora valószínűséggel lesz életében rákos, mint az északi féltekén élő, hasonló korú társa. Nyolcvan százalékkal kisebb a kockázata annak, hogy élete első harminc évében kialakul nála az 1-es típusú cukorbetegség, sőt ha nem jön közbe valami véletlen baleset vagy kezeletlen betegség, várhatóan 7%-kal hosszabb ideig is fog élni. Pedig az Egyenlítő környékén élő kislány valószínűleg nem ismeri a számítógépet és a kozmetikumokat, nem jár egyetemre, és nem tudja, mi az a fényvédő faktor. Északi féltekén élő társa kiváló iskolákba jár, egészségesen táplálkozik, és mégis nagyobb egészségügyi veszélyekkel kell számolnia: az emlő- és petefészekráktól kezdve a depresszión, az elhízáson, a csontritkuláson át a szívbetegségig.

Mindkét megdöbbentő példát Michael F. Holick A nélkülözhetetlen D-vitamin című könyvében olvastam. A professzor harminc évvel ezelőtt azonosította a D-vitamin szervezetünkben előforduló aktív formáját; azóta kutatja a hiánnyal kapcsolatos rendellenességeket, és úgy tarja, ez a világ leggyakoribb egészségügyi problémája. A könyvben nincs szó a magyar helyzetről, pedig az is súlyos: a lakosság 80%-ának, különösen a városban élőknek a szervezetében jóval kevesebb a D-vitamin, mint kellene.

A D-vitamin ötszázmillió éve van jelen a Földön. Az egysejtű tengeri lényekben is megtalálható, ahol az UV sugárzástól védi az adott sejtet. A D-vitamin ugyanis megfogja az UVB fotonokat, és ezáltal megóvja a sejtet a roncsoló hatástól. Később kiderült, hogy a többsejtű szervezetekben a D-vitamin gátolja a sejtek osztódását, szaporodását, ám eközben serkenti azok specializálódását, vagyis a sejt-típus kialakulásának folyamatát. Ha ezt a kettőt összerakjuk – azaz hogy a sejtek osztódását, szaporodását gátolja, viszont a specializálódást serkenti –, valójában daganat-ellenes hatásról beszélünk. Vizsgálatok során kiderült, hogy D-vitamin-hiányos állapotban 30-35%-kal nagyobb a vastagbélrák, az emlő- és petefészekrák, valamit más egyéb daganat előfordulási gyakorisága is. Ez a nagyon fontos információ arra késztette a kutatókat, hogy D-vitamin analógokat állítsanak elő daganatkezelésre.

A bőrünkben az UVB sugárzás hatására képződik az előanyagból D-vitamin. Télen még a napfényes napokon sem elegendő az ultraibolya sugárzás ahhoz, hogy ez a folyamat megindulhasson; a mi éghajlatunkon erre sajnos csak a június – július – augusztusi napsütés elég. Valójában tehát mindenki D-vitamin-hiányossá válik télen, és sokan ezt nyáron sem pótolják, hiszen mindannyiunkat arra kondicionáltak, hogy a napozástól bőrrákunk lesz. Ez azonban csak akkor fenyeget, ha minden nap több óra hosszat fekszünk a napon, a megfelelő mennyiségű D-vitamin létrejöttéhez viszont napi 15 perc napsütés is elegendő. Nem is kell az egész testünket kitenni a napnak: elég a karunkat, az arcunkat vagy a lábunkat. Ahogy öregszünk, bőrünk a korral egyre vastagodik, és az UVB sugárzás nehezebben hatol át rajta, így egyre kevésbé képes D-vitamint szintetizálni. Persze, ez is szerepet játszik az időskori D-vitamin-hiány kialakulásában; a 65 év felettieket nevezhetjük ebből a szempontból idősnek.

Mivel napozással nem lehet ezt az adalékot túladagolni, nincs semmi baj azzal, ha valaki a biztonság kedvéért D-vitamin-készítményeket is szed. A legfrissebb ajánlások szerint a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt legalább napi 1000NE D-vitaminra van szükségük; Holick professzor saját véleménye szerint mindenki nyugodtan szedhetne napi 5000NE mennyiséget, akár rendszeresen is. Pácienseinek általában a napi 1000-2000NE szedését javasolja, egy 400NE egységet tartalmazó multivitamin tabletta szedése mellett. A tudós tavasszal, nyáron és ősszel egy ideig fényvédő szer nélkül kerékpározik, és csak ez után keni be magát a bőrét óvó faktorokkal.

Nem számít, hogy D2 vagy D3 vitamint veszünk be, bár úgy tűnik, az utóbbit könnyebb beszerezni. Az sem különösebben fontos, hogy mikor és hogyan vesszük be: a D-vitamin szedhető étkezés közben, tejjel együtt, de akár éhgyomorra is. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem szükséges zsíros étellel együtt bevenni. Dr. Holick fontosnak tartja a D-vitamin mindennapos szedését. Semmi előnyt nem jelent, ha az adagot több részletre bontva vesszük be, nem pedig egyszerre, sőt akár hetente egyszer is be lehet venni hét darab 1000 vagy 2000NE D-vitamin tablettát. Ha egy nap elfelejtjük bevenni a készítményt, másnap nyugodtan vegyünk be belőle kettőt.

Ne feledjük: sem a D-vitaminban gazdag ételek, sem a tabletták hatására nem termelődnek a szervezetben olyan közérzetjavító vegyületek, mint a mértékletes napozás és szoláriumozás utáni kellemes érzést adó béta-endorfinok.

GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet.Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdőszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdőszobában bármikor folyt a meleg víz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel. Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

A csoda

"A csoda pillanataiban könnyű elkerülni a kicsinyes gondolkodást, könnyű olyan gondolatokkal foglalkozni, amelyek átívelik a világegyetemet, amelyek felölelik a mennydörgést és a csilingelést, az óriásit és a parányit, a közelit és a távolit egyaránt."

Lépj ki a régi cipődből

Éld az életed – légy önmagad!

Arra biztatlak, hogy kérdőjelezd meg mindazt, amit eddig tapasztaltál, és azt, ami a jelenlegi életedre jellemző. De kérlek, ne egyszerre, hanem egyik dolgot a másik után.
Vizsgáld meg szeretettel az életed minden területét, és saját hozzáállásodat ezen területekhez. Mi tartozik az alapvető területek közé?

• Kapcsolatunk saját magunkkal (Én és Én)
• Kapcsolatunk fizikai önmagunkkal
• Kapcsolatunk az eddigi életünkkel, az élettörténetünkkel és saját tapasztalatainkkal
• Kapcsolatunk a gyökereinkkel, különös tekintettel a szüléinkre, ahogyan gyermekkorunkból és fiatalkorunkból emlékszünk rájuk
• Kapcsolatunk a munkával, a sikerrel, a kreativitással és egyéni képességeinkkel
• Kapcsolatunk a saját nemünkkel és az ellenkez ő nemmel
• A párkapcsolatban elfoglalt helyünk, illetve az egyedüllét
• Kapcsolatunk a barátainkkal
• Kapcsolatunk a társadalommal, amelyben élünk, illetve az abban elfoglalt szerepünk
• Kapcsolatunk Istennel szintén, bátran és alaposan vizsgáld meg ezeket a kapcsolatokat, és állapítsd meg, mennyire vagy elégedett, boldog, illetve elégedetlen, frusztrált, csalódott vagy boldogtalan életed egyes területein.
Fogadd el a gondolatot, hogy az életedben jelenleg uralkodó állapotokat te teremtetted – természetesen általában nem tudatosan.

Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg

A legtöbb ember olyan lény, amelyik valójában mélyen alszik, holott látszólag mozog.
Elsősorban a szellemük alszik, a tudatuk. A hétköznapi ember tudat nélkül létezik; nincs tudatában saját létezésének, élő mivoltának. A hétköznapi ember megfigyeli a többieket, és úgy viselkedik, ahogyan ők. A majmok is így működnek.

• Ha a tömeg menekülni kezd, a hétköznapi ember velük menekül
• Ha mindenki megáll, ő is megáll
• Ha mindenki tévézik, ő is tévézik
• Ha mindenki panaszkodik, ő is panaszkodik
• Ha mindenki gyalázkodik, ő is gyalázkodik
• Ha mindenki elítél, ő is elítél
• Ha mindenki elutazik nyaralni, ő is elutazik, és beragad a dugóba
• Ha senki sem tesz fel kérdéseket, ő sem kérdez

Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg. Tulajdonképpen életének legnagyobb részét a szomszédja másolataként éli le, még akkor is, ha más típusú autót vezet. A hétköznapi élet, a tömegek élete, lényegében a másolatok, az alkalmazkodók, a lemmingek, a bólogató Jánosok és a rettegők élete, akik felnőtt testbe bújt, sebzett gyermekek.
A másolt élet nem emberhez méltó. Aki nincs tisztában saját értékeivel, isteni mivoltával, tisztaságával, szépségével és kincseivel, abban nincs méltóság, ezért saját életével és másokkal is méltatlanul bánik, nincs benne sem tisztelet, sem szeretet, sem megbecsülés.
Ennek azonban nem kell így lennie. Ezen lehet változtatni. Felteszem neked a kérdést:
Szeretnél változtatni ezen? Vagy te már egyedi emberként élsz egyedi életet? Ki tudod jelenteni, hogy az életed változatos, izgalmas és szép, mint egy kaland, amelynek során minden nap felfedezel valami újat? Úgy éled az életedet, mint egy gyermek: nyíltan, kíváncsian, mosolyogva, játszva, vidáman, mindenben gyönyörködve, mindent élvezve? Jelen vagy az életedben?
Vagy csak testként létezel?”

Forrás: Robert Betz - Lépj ki a régi cipődből

Légy hű önmagadhoz!

„Légy hű önmagadhoz! Ez azt jelenti, hogy: fejleszd ki magadban mindazt a képességet, szépet és jót, amit a természet adott, fejleszd ki a legmagasabb fokig. Így lehet az ember hű hazájához, emberi mivoltához, az emberiséghez. Ne hagyjad magad eltéríteni attól, amit jónak és helyesnek tartasz, semmiféle földi hatalom vagy fenyegetés által.”

 „Egész embert akarunk nevelni. Adjuk meg a szellemnek, ami a szellemé és a testnek, ami a testé. Tanításunk ne üres adatokból álljon, hanem elégítse ki a gyermek természetes kíváncsiságát, tudni és érteni akarását. A lényeget tanítsuk szépen, egyszerűen és világosan, mert a lényeg mindig szép, egyszerű, világos és gyönyörűsége a szellemnek. Tanításunk ne csak az emlékezetet terhelje, de tanítson egyben gondolkodni, megérteni. Költse fel az önálló gondolkodás, vizsgálódás és cselekvés vágyát. Tanítsuk a gyermeket a szellemi életet élvezni, a szépet, az érdekest megtalálni és szeretni. És mindezt ne nehézkesen, nagyképűen, hanem játszva, könnyeden, mosolyogva. Vessük el végre azt az előítéletet, hogy csak az a munka, ami verejtékkel jár, amit nehezen, kedvetlenül végzünk. Dolgozni kedvvel kell, csak az az igazán jól végzett munka, amit kedvvel végzünk. Igyekezetünk ne az legyen, hogy munkára kényszerítsük a gyermeket, hanem hogy belé kedvet és érdeklődést öntsünk…”

Játsszunk!

Tudjuk régen, bármennyire fáj
túl kell élnünk minden akadályt!
Játsszuk durván, mert itt rég nincsen szabály!

Kérhetsz bármit, szeretem a jót.
A végén úgyis, te kapod a gólt!
A verseny eldőlt és nem láthatsz célfotót.

Átversz engem, átverlek téged, úgysem menne másképp!
Így lesz mindig, így szép az élet, erről szól a játék!
Nem kell félni, nem fog fájni, minden perc ajándék.
A penge élén tudni kell járni, erről szól a játék!

Az se számít, ha sose hiszed el.
Ezt a balhét úgyse viszem el!
Te is játszol, tudom sohasem adod fel.

Átversz engem, átverlek téged, úgysem menne másképp!
Így lesz mindig, így szép az élet, erről szól a játék!

Chomsky tízparancsolata

Lássuk tehát, hogyan próbálja a hatalom maga alá gyűrni (az egyénen keresztül) a társadalmat. Az alábbiak nem szó szerinti idézetek, hanem Chomsky egy-egy tételének kicsit zanzásított verziói.

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.     

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.  

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.   

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

SZÁZ ÉV MAGÁNY

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

Macondo, egy képzeletbeli, szinte meseszerű városka az őserdők mélyén - ez a Száz év magány színhelye, ahol a Buendiák évszázados történetét figyelemmel kísérhetjük. Az "ősszülők" és hat generáció küzdelme az emberi létért, harca a magány és a sivár, céltalan élet ellen - ez a regény cselekménye. Meseszerű, szinte mondába illő elemek sora népesíti be a család életét, a hagyományok születésének és megszűnésének lehet tanúja az olvasó. A városka felvirágzik, majd elpusztul, de a Buendiák sorsa lényegében változatlan, gazdagon vagy a nyomorral küzdve egyaránt a társtalanság, az egyhangúság ellen lázadnak, melyből a család minden tagja csak egy kivezető utat talál, a szerelem, a szenvedély megváltó lehetőségét. Az Aurelianok és José Arcadiók generációját mindig az asszonyok irányítják, ők teszik az életet emberivé és céltudatossá. Különösen maradandó emléke marad az olvasónak az "ősanya", Ursula alakja, aki egy évszázadon át igyekszik fenntartani a család békéjét és rendjét, aki magatehetetlenül és vakon is neveli a Buendiák különféle fogantatású utódait. Az eposzként hömpölygő mesében kipusztulnak ugyan a Buendiák, kihal a család, de megtalálja az utolsó Aureliano az emberi életet, az értelmes, tudatos élet elemeit, amelyben "az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon."

Ezt is elviszem magammal...

 viszem a régen
 kihízott nacim
 viszem a kelet-német
 származású macim
 ezernyi véglet
 közül a köztest
 viszem a Csokonai
 Vitéz Mihály Összest
 ott lesz az ágyam
 ahova fekszem
 elviszem alvókának
 egy-két régi ex-em
 viszem a barnát
 viszem a szőkét
 viszem a felhalmozott
 kapcsolati tőkét
 
 

 viszem a tutit
 viszem a gagyit
 viszem az otthonkában
 utcára tett nagyit
 megannyi némán
 átbliccelt évet
 elviszem magammal a
 szentendrei HÉV-et
 viszem a Marcsit
 viszem a Karcsit
 elviszem Kenesétől
 Keszthelyig a Balcsit
 kicsit a nyarat
 kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-
 Moszkva teret
 
 
 
 apuka titkát
 anyuka aranyát
 elviszem magammal a
 Bácskát meg a Baranyát
 viszem a bölcsit
 viszem a temetőt
 viszem a csokoládé-
 barna bőrű szeretőm
 viszek egy búval
 bevetett földet
 viszem a pirosat a
 fehéret a zöldet
 elviszem ezt is
 elviszem azt is
 viszem a jófiút de
 elviszem a faszt is
 
 
 
 viszem a bankot
 viszem a pálmát
 elviszem minden igaz
 magyar ember álmát
 viszek egy csontig
 lelakott testet
 viszont az nem kérdés hogy
 Buda helyett: Pestet
 viszek egy szívet
 viszek egy májat
 viszek egy kívül-belül
 lakhatatlan tájat
 naná hogy úgy van
 ahogy azt sejted:
 viszek egy lassú burján-
 zásnak indult sejtet
 
 
 
 viszek egy csúnyán
 beszopott mesét
 viszem a legesleges-
 legutolsó esélyt
 ki tudja, lesz-e
 búcsúzni időm
 viszem a Duna-parton
 levetetett cipőm
 mit bánom úgyis
 elviszem lazán
 elviszem gond nélkül a
 hátamon a hazám
 aki ma büntet
 az holnap lövet
 viszek egy mindig vissza-
 visszahulló
 követ...

Aranynapok

Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A fold a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél. Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a fold és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj. Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom. Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bőbájos melankóliába feloldaná. Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelő lóherét leszedjem, mintha május vége lenne. De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bővös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett fold körül.