Üdvözlet

Üdvözlet

Egy kényes macska üldögél a járdán,

éjfélre jár már, no, és a Hold,

mint, ha tornyok közt selyemfonálból

horgolt csillogó foltot feszít a pók.

Egy pisszenés sem hallható,

nem mozdul a mutató.

Az állomás homályos szegletében

álmosan tátong a mozdonyfordító.

Kihalt a város, mindenki elment.

Kettőre zárták a várótermet,

az utolsó vonat 

lámpása távol bólogat.

A macska ásít, nézi még a Holdat,

majd holnap, — gondolom én, — 

felszállok egy másik állomáson, 

egy szebb vonatra, még van remény, 

s ha elmaradnak mind a vén akácok, 

vidámnak látszok, elégedettnek, 

mert nem evett meg az éhes önzés,

e képeslappal üdvözlöm Önt, és

kedves családját!